Fejezet 3: A Tészta Kalandjai
Miután a káposzta már puha volt (vagy legalábbis Rozália szerint az volt), jött a tészta. Laci, akit a nagymama már korábban megijesztett, most már félve állt a tésztadagasztó asztal mellett. – Laci, a tészta nem lehet túl lágy, de nem is lehet túl kemény! – mondta Rozália. – A titok a gyors dagasztásban van! Ha lassan dagasztod, a tészta megfeszül, és nem fog megfőni!
Laci el kezdte dagasztani a tésztát, de a kezei olyan gyorsan mozogtak, hogy a tészta elkezdett repülni. Egy darab tészta a plafonra ragadt, egy másik a falra, és egy harmadik a kutyára, aki a konyha közepén feküdt, és úgy nézett, mintha azt mondaná: „Nem akarok tésztát!” – Laci! – kiáltotta Rozália. – A tészta nem a falra való! A tészta a tálba való!
– Bocsánat, nagyi! – mondta Laci, és próbálta leszedni a tésztát a falról, de a tészta olyan ragacsos volt, hogy a keze is a falhoz ragadt. – Ne aggódj, fiam! – mondta Rozália, és odament hozzá. – A tészta ragacsos, de a szeretet még ragacsosabb! – és odanyúlt a falhoz, hogy lehúzza Lacit, de ő is a falhoz ragadt.
Péter, aki most már pánikban volt, próbálta segíteni, de ő is a falhoz ragadt. Így a konyhában három ember volt a falhoz ragadva, és egy kutya, aki a tésztát rágta. – Ez most már színpadias! – mondta Rozália, aki a falról próbálta leszedni magát, de a tészta még ragacsosabb volt, mint gondolta.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
