A Nagymama Titkos Receptje és a Káposztás Tészta Katasztrófája
Fejezet 1: A Nagy Terv
Hétvége volt, és a nap sütött úgy, mint a magyar nyarakon szokott: forró, ragyogó, és ígéretes. A Baranyai család összeverődött a nagymama, Rozália házában. Rozália nem volt egy átlagos nagymama. Ő egy olyan nő volt, aki a konyhában úgy bánt a vágódeszkával, mint egy kardforgató a színpadon, és a főzésre úgy tekintett, mint egy nemzeti küldetésre.
– Figyeljétek, gyerekek – ki Rozália, ismét a kezében egy hatalmas, kopottas fakanalat tartott, mintha azt a fegyvert tartaná, amivel a törököket legyőzték. – Ma elkészítem a híres, titkos káposztás tésztát . De nem akármilyet! A valódi receptet, amit a nagyanyám, a mi Ágnes nagymama tanított meg nekem 1952-ben, amikor még a cukor is ritkaság volt.
A jelenlévők – a fia, Péter, az unokája, Laci, és az unokahúga, Kati – csendben hallgatták. Péter, aki egy bankszámla-kezelő volt, és a legkisebb változástól is ideges lett, felvonta a szemöldökét. – Anya, az utolsó alkalommal, amikor ezt a receptet, a tészta olyan kemény lett, mint a beton, és a disznóhús olyan puha volt, hogy azonnal szétesett a szájban. És a káposzta… nos, a káposzta nem is volt káposzta, hanem valami zöldes, csúszós dolog.
Rozália dühösen csapta le a kanalat a vágódeszkára. – Az csak egy baleset volt, Péter! A gázszünet miatt! Ma minden tökéletes lesz. Laci, te leszel a segédem! Kati, te pedig a tésztát fogod dagasztani, mert a ti kezetek lágyabb, mint az enyém, ami már túl kemény, mint a régi vasútállomás.
Laci, aki egy 25 éves informatikus volt, és sosem főzött semmit a sörön kívül, sápadt lett. – Nagyi, én… én nem tudok tésztát dagasztani. A legutóbbi alkalommal, amikor próbáltam, a tészta a plafonra ragadt.
– Ne aggódj, fiam! – vigyorgott Rozália. – A titok a gyorsaságban és a sok zsírban rejlik. Ha sok zsírt használsz, a tészta repülni fog!
