Ez a fajta étel minden templom pincéjében büféasztalon megtalálható volt az 1970-es évek közepétől a 2000-es évekig, általában egy horpadt üveg sütőtálban tálalva, amelynek aljába egy név volt vésve. Az anyósom „csirkecsülöknek” hívta, és nem hiszem, hogy valaha is maradt volna belőle.
Ez csak egy három hozzávalós recept, semmi bonyolult, de ahogy a szósz a csirke körül fő, fényes, ízletes mázat hoz létre ragacsos, karamellizált szélekkel, amire az emberek mindig emlékeznek. Ez az a recept, amire még ma is kérdeznek tőlem, legyen szó temetésről, babaváró buliról vagy bármilyen kis falusi összejövetelről.
Üveg sütőtál, benne egy régimódi csirkével, egy vidéki konyhaasztalon
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
