A diófa az ember legnagyobb barátja -Nagyanyáink elixírje: így készül a diófalevél tea, ami aranyat ér a testednek!

A diókopáncsot két érési fokozatban szokták használni. A dió érése előtti időben, illetve a kopáncs felnyílása (népiesen: kovadása) idején a zöld kopáncs gyűjthető, amit frissen is felhasználhatunk, de általánosabb, hogy a kopáncsot megszárítják, törik, és száraz állapotban tárolják, későbbi felhasználásig. A szárítás történhet vékony rétegben a napon, vagy padláson, vagy szárító berendezésben. Szárítás előtt a penészes vagy megfeketedett kopáncsot dobjuk ki.

Nem tévesztendő össze az éréskori kopánccsal az érett, fekete-sötétbarna színű kopáncs, amihez úgy juthatunk, hogy a diószüretkor a dión maradt kopáncs eltávolításakor azt nem dobjuk ki, hanem ugyancsak szárítjuk, megtörjük. A két érési fokozatban nem azonosak a kopáncs hatóanyagai, mert az érett kopáncs már nem tartalmaz tannint.

A zöld diókopáncsot forró víz fölött olajban párolhatjuk, kevés ammóniák hozzáadásával. Így az olajban oldódnak hasznos anyagai, és az olajat napégési sebekre kenve azokat hatékonyan gyógyítja.

Gyógyhatású diórügy-készítmény pedig úgy készül, hogy a rügyeket áztatjuk alkoholban, de ennek a titkát nem osztották meg velünk a franciák. Inkább elkészítik maguk, és “Juglans bourgeon, Macérat glycériné” néven maguk forgalmazzák, és azt javasolják, reggelenként és esténként 50-100 cseppet vegyünk magunkhoz.

Juglans insularis nevű párlat Kubában használatos, fürdővízben, gyerekek bőrbetegségei ellen.

Egy német szakirodalmi anyag dió-preparátumot ajánl – de nem mondja meg, hogyan kell készíteni – szíverősítőként, nyugtatóként, vértisztítóként, “kisalakozáshoz”.

Végül megemlítem, hogy a németek nem gyógyszerkészítményekben, hanem önállóan alkalmazzák a dió gyógyhatású részeit.

Már csak egy kérdés maradt. Hova tegyük nagy gonddal készített dió-kivonatainkat, gyógyszereinket?

Könnyű a válasz. Diófából készült orvosi úti patikaládába, amit mindenhova magunkkal vihetünk. Bármikor szükségünk lehet a dióból készült házi készítményeinkre.

Diólikőr készítése: ezt addig lehet készíteni, amíg nem fásodott meg a belső része, és átszúrható. (a szörpöt is így készítem, csak nem pálinkával, hanem sziruppal töltöm föl): egy öt literes üveget tele teszek zöld dióval, amit előtte megmostam, villával megszurkáltam. Felöntöm hideg vízzel, másnap leöntöm a vizet, és tiszta vizet öntök rá. Ezt többször megismétlem 4-5 napon keresztül. Majd teszek bele szegfűszeget, fahéjat, vanília rudat, narancs héjat, és cukrot ízlés szerint. Ha valaki megteheti, mézet adjon hozzá. Felöntöm kiváló házi pálinkával. A szörp is így készül, csak sziruppal öntöm föl így a gyerek is megihatja. Elősegíti a máj, és a gyomor, a belek normális működését, csökkenti a trombózis képződést, serkenti az emésztést.

Kompót: az előkészületek ugyan azok, mint a dió likőrnél, csak az utolsó fázisban felfőzöm a diókat, forrón üvegekbe szedem, majd a lében feloldom a cukrot és ráöntöm. Másnapig száraz dunctban hagyom.

Gyógy lekvár: hát igen itt az ismerősöm azt mondta, hogy ő nem öblögeti, meg nem áztatja, hanem felfőzi és ledarálja. Én megmondom őszintén, én bármit csinálok belőle, mindig áztatom többször vizet cserélve, mert különben nekem nagyon szúrós, erős íze van.

Jó tanácsként még csak annyit, hogy ha zöld dióval foglalkozunk húzzunk kesztyűt, mert olyan szép dióbarna lesz a kezünk, ami nehezen jön le. És még egy dolog. A diófa levelét ne dobjuk a komposztba, inkább égessük el. termésben lévő hártya (“közfal”)

Végül nem tea ugyan, de ajánlanak gyógyhatású, tonizáló dióbort is. Úgy készül, hogy 50 g friss diólevelet 8 napig áztatnak 1 l borban. Akinek kifejezetten tonizálásra van szüksége, minden étkezés előtt vegyen magához egy likőröspohárnyit.

A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *