A diófa az ember legnagyobb barátja -Nagyanyáink elixírje: így készül a diófalevél tea, ami aranyat ér a testednek!

A diólevél kémiai összetevői között megemlítendő, hogy mintegy 0,03 %-ban illóolajat is tartalmaz. Ennek az illóolajnak érezzük az illatát, ha a diólevelet megdörzsöljük, és ez az, ami olyan kellemessé teszi a diófa közelében tartózkodást. Az illóolaj vizes desztillálással nyerhető ki, sűrűsödése 15 C-fokon következik be.

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett hatóanyagokat tünteti fel): levél: csersav, galluszsav, ellagsav, inozit, illóolaj, joglon keserűanyag, juglandin-alkaloida, színanyag, C-vitamin dió burok: hidrojuglonglikozida, juglon-aglukon, csersav, C-vitamin; érett diótermés: zsír (teltetlen linolsav, linolénsav), antioxidáns hatású flavonoidok, vitaminok (B-vitaminok, E-vitamin) és nyomelemek (K, P, Mg), általánosságban: almasav, aminosav, ásvány, ásványi só, aszkorbinsav, béta-karotin, betulin, bór, cianidin, citromsav, cserző anyagok, eugenol, fehérje, festő, flavonoid, foszfor, galluszsav, glikozidok, hamu, illóolaj, inozitol, juglon, kalcium, kalcium-oxalát, kálium, karotinok, kén, keserűanyag, klór, koffeinsav, kvercitrin, lecitin, linolénsav, magnézium, nátrium, nikotin, olaj, palmitinsav, polifenolok, réz, só, sóskasav, szénhidrát, szerotonin, sztearinsav, tanninok, tanninsav, vas, Vitamin, Vitamin A, Vitamin B1, Vitamin B2, Vitamin B3, Vitamin B5, Vitamin B6, Vitamin B8, Vitamin C, Vitamin E, víz, zsír, zsírosolaj, zsírsav

Rendkívül érdekesek és gyógyhatású anyagokban gazdagok a fa még éretlen termései, amelyek még szorosan be vannak zárva a zöld termésburokba, és a belső héjuk még nem keményedett meg. Ezeket az éretlen terméseket júniusban szokás begyűjteni, és vagy ki kell őket szárítani, vagy alkoholba tenni. Az éretlen diónak más a hatóanyag-összetétele, mint az érettnek. Sokkal kevesebb zsír található benne, viszont nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, valamint fertőtlenítő és antibakteriális hatású anyagokat. A diófából nyert természetes (sárga) színezőanyagot fel lehet használni textíliák színezésére is. A likőripar is felhasználja. A diólikőr gyógyító hatású és kivételesen jó ízű.

Az éretlen dióból készített főzetet vagy tinktúrát gyakran használják betegségmegelőző célú tisztításhoz és emésztési panaszok, gyomor és bélproblémák kezeléséhez. Kiegészítő szerként kiválóan használható továbbá megfázás, torokfájás esetén vagy a fogíny egészségének megőrzéséhez.

A diókapocs (dióburok)

A diókopáncsban a diófa hatóanyagai koncentráltan találhatók, mégis a flavonoidokat emelem ki közülük. Ezekben különösen gazdag. Egy szlovéniai vizsgálat 12-féle flavonoid jelentős mennyiségét találta meg a zöld dióburokban. Nem sorolom fel, többnek magyar neve sincs. Az újabb vizsgálatok tehát igazolják a régi, népi tapasztalatokat, és azok magyarázatát adják. A diókopáncs külsőleg és belsőleg egyaránt hatékony a sebek begyógyításában. A dió zöld burkát használhatjuk gyógyászati célra, mert a feketén begyűjtött burokmaradvány már veszít értékes beltartalmából. Már nincs C-vitamin tartalma, ami a zöld kopáncsban bőven van. Csersavtartalma is lecsökken.

A zöld dióburkot diószüretkor nyerhetjük nagy mennyiségben, amikor elsősorban a vert, rázott dió egy részén rajta van még, de már könnyen lefejthető. Ha még jobb minőségű alapanyagot szeretnénk házipatikánk számára, akkor már az érés előtti állapotú diókról is lefejthetjük késsel, körbevágva. Augusztusban, szeptemberben. A feketedő és a romló foltokat vágjuk ki, ne használjuk fel.

Vékony rétegben terítsük ki a napon, úgy szárítsuk meg. Szárító berendezést, kemencét is használhatunk, de a hőfok 40 C°-nál ne legyen magasabb, a kopáncs C-vitaminjára is tekintettel. Harminc fok viszont szükséges.

A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.

A zöld diókopáncs 80 %-ban vizet tartalmaz, a fennmaradó 20 % biológiailag hasznos hatóanyagai a glükozidok (ebből a hidrojuglon-glükozid 2 %), tannin (9 %-ig), fehérjék és 1 % C-vitamin.

A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják, e mellett rendkívül hatékony száraz köhögés elleni szer. Külsőleg bőrfertőtlenítés és hajhullás kezelésére használható.

Az intenzív barna színeződésért, színezésért a festékanyagok mellett a juglon a felelős. A kezet, a hajat, a gyapjúszövetet egyaránt megfesti. A kézről csak több hét elteltével, a felső hámréteg lekopásával tűnik el. A sérült, elhalt levelek, az érő kopáncs a juglon miatt színeződnek feketére.

A juglon az emberi szervezetet nem károsítja. Sőt, gyógyhatású az emberre, mert egy sor betegséget okozó baktériumra és gombára mérgező hatással van. Gyakorlatilag a gyógyszeriparnak egy természetes úton létrejött gyógyszer-alapanyagát jelenti. Megtalálható még a tannin és az ellagénsav és együtt fordul elő a diófa zöld részeiben, és össze is kapcsolódnak. Ezért összefoglalóan ellagitanninnak is szokták nevezni.

A juglon mellett a diófa további fontos hatóanyagai, hatásuk szerteágazó, főleg gyógyhatásuk és festőhatásuk lényeges. A tannin (magyar nevén csersav, tanninsav) úgy hat az ember hámszöveteire, hogy összehúzza, összeszorulásra bírja a hámsejteket. Ugyanilyen összehúzó hatása van a nyálkahártyákra és a kapilláris csövekre. Ezen kívül lázat és viszketést csökkentő hatásáról is írnak. A tannin baktériumölő is, kapcsolatba lép a baktérium fehérjéivel, és tönkreteszi azokat. Legnagyobb arányban a zöld kopáncs tartalmazza a dió részei közül. Hogy a diófa szerveiben lévő tannin (csersav) milyen nagy érték, egy másik területről, a borászatból tudhatjuk. Ott kiemelten értékesnek, egészségesnek tekintik a csersavas borokat. Nem véletlenül. A csersavas borok megfigyelt gyógyhatása a tanninra vezethető vissza.

Ezért tekinthetjük a diófát kiemelten fontos gyógynövényünknek. A juglon és a csersav az a két hatóanyag, ami igazolja a sokévszázados népi megfigyeléseket a dió gyógyhatásáról. Itthon és világszerte.

Tisztán, keserűn ihatjuk a diókopáncs-főzetet, ha egy mai orosz ajánlást követünk. Három-négy evőkanálnyi zöld dióburkot félliter forró vízbe teszünk, egy percig főzzük, és állni hagyjuk két óráig. Lehűlés után szűrjük le. Általános erősítőszer, és gyógyítja a szájüreg és a torok betegségeit.
A főzet a begyulladt torok és mandula gargalizálására is jó. A svédek ugyanígy, szájvízként ajánlják, a fogíny kezelésére, összehúzó hatása miatt.

A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *